Észak-Amerika 2022 IV. fejezet. Befejező rész.
A felszállást követően kicsit olyan érzésem volt mintha haza indulnék. Még az útirány is stimmelt, de ez a gép engem bizony letett Halifax város repterén Nova Scotiában. (Új Skócia). Ez a félsziget az Atlanti-óceánon földrajzi kuriózumnak számít. Ehhez mérten a legfelvágósabb felvételeket is itt készítettem (link a lap alján).
Lance Bishop nemzetközi bíró hivatalos WFEA versenypályája a Fundy-öböl partján foglal helyet, óceánra néző kilátással. Az tölcsér alakú öböl tovább torkollik egy szűk szoroson keresztül a félsziget belső területeire, a part menti rézbányák után Minas-medencének nevezték el a Franciák, akik a terület első gyarmatosítói voltak, 1710-ben viszont Brit birtokba került és szép lassan 1763-ig bezárólag kitelepítették a Franciákat. (Arról, hogy mi történt az őslakos Mi’kmaq indiánokkal most inkább ne beszéljünk, szerintem mindenki el tudja képzelni). Ennek ellenére az öböl is megtartotta eredeti francia nevét melynek jelentése (fendu) törés, hasadás. A Fundy-öböl árapály tartománya a legmagasabb a világon, átlagosan 16-méter. Félnapos ciklusok vannak, minden dagály és apály közt 6-óra 13- perc telik el. A kialakuló árapály rezonancia miatt a csatornán átfolyó árapály nagyon erős. Egy 12 órás árapály-ciklusban körülbelül 100 milliárd tonna víz folyik be és ki az öbölből, ami kétszer annyi, mint a világ összes folyójának összesített vízhozama, ugyanebben az időszakban. Az árapály olyan erős, mint például 25 millió ló vagy mint 9000 darab elektromos mozdonymotor. A Fundy-öböl partvidéke egy 250 millió éves, a Triász időszakban vulkanikusan képződött hegy (északi-hegy). Az árapály különleges formákat és hasadásokat vályt a felszín feletti bazalt sziklákba. A leghíresebb jelenség “Cape Split”, amely a lovasíjász pályáról jól látható. Sokat tudnék még mesélni erről a helyről mert az eddig felsoroltak csak töredékei azoknak a természeti csodáknak, amik ezen a különleges félszigeten találhatóak. Különben is, a felvételek magukért beszélnek.
Miért mondom én ezt mind el?
Indulásom előtt már kutattam a félszigettel kapcsolatban, így “fedeztem fel” azt a megannyi varázslatos helyet és jellegzetességet, amikről részben beszámoltam.
Elég élénk a fantáziám, illetve a tevékenységem és a karakterem jellege miatt egyébként is képekben gondolkozom. Szóval az első nap mondtam Lancenek, hogy van egy látomásom (“listen Lance I have a vision!”). Teljesen rezignált arccal csak annyit válaszolt: “oké!”. És ennyiben is maradtunk. Kedden végül is megkérdezte mire gondoltam. Erről többet nem is mondanék, elég, ha a linkre kattint az, akit érdekel a végkifejlet:
Drum drill in the Minds Basin
Érdemes először megnézni a kisfilmet, hogy értelmezhető legyen a folytatás. Ez most egy ilyen interaktív beszámoló.
Tehát a képzelet. Igazság szerint ez az emberi elme azon kapacitása, ami számunkra a legfontosabb a lovasíjászatban, de tulajdonképpen bármilyen “kép-zéssel” kapcsolatban. Ahogy azt a Mestertől, Kassai Lajostól tanultuk, megfelelő, helyes képeket kell elhelyezni a fejünkben, hogy “kép-esek” legyünk végrehajtani bármilyen gyakorlatot. Ellenkező esetben “kép-telenek” vagyunk a feladatra. Ennek a folyamatnak a megértése általában kinyit egy nagy csomó ajtót a fejlődés irányába.
Igen, ha el tudom mondani. De ezt sajnos nem tudom elmondani nekik miután az angol nyelv (vagy a francia, német stb.) nem alkalmas arra, hogy egyetlen szóban ilyen komplex metalepszist alkalmazzon.
Viszont tapasztalataim szerint meg lehet mutatni.
A Kassai-völgy művészi kialakítása, az egyszerű mégis pompás épületek és azok elrendezése, az állatvilág, a természeti környezet stb. elsősorban nem az esztétikát szolgálják, mégha ezzel egyidőben lélegzetelállító a látvány, akkor sem.
Az igazán szép dolgokban mindig megfogalmazódik valami, jelentéssel bír, valami megnyilvánul a látványon keresztül. Ezek ilyen titkos kódok, akár csak a video-játékokban, hogy: “Nézd! Ez is lehetséges, ez is! És ez is!”. Valahogy így épül fel a világunk, mint egy nagy-nagy “mátrix”.
Ezeket lehet használni, hiszen minden ilyen “kód” hozzásegít engem ahhoz, hogy olyan motivációkat hozzak létre egy csoportmunkában, amikkel végrehajtjuk a képzést. Hiszen, ha valamivel folyamatosan képes vagyok stimulálni az elmémet, mintegy kinyílik, hogy elhelyezhessem benne a feladathoz szükséges képeket.
Ehhez a Minas-medence homokos partszakaszát használtam fel dagály idején, úgy, hogy közben a Kassai-módszer (Original Kassai Sytem) alaki gyakorlatait végeztük, amely egyébként többnyire a képzelőerőnk fejlesztéséről szól. Ez volt az én “látomásom” a kép a fejemben, ami aztán életre is kelt hála a táborban résztvevők szorgalmának, kitartásának és nyitottságának.
Ennek a gondolatnak a foszlányán egy pár mondat erejéig kapaszkodjunk kicsit bele a kérdésbe, hogy őseink vajon hasonlóan közelítették-e meg ezt a témát? Úgy értem, ha kultúránknak csak a nyelvi szegmensén indulunk el, vajon ezért vannak a megoldások szavakba rejtve (kép, képzés, képzelet stb.)?
És ha igen vajon lehet-e Kassai Iskola képzési rendszerét hagyományőrzésnek hívni?
Ez az, amire azt mondják fogós kérdés. Nem is merek rá válaszolni.
Végül is ez a mi kis laborgyakorlatunk annyira jól sikerült, hogy a tábort követő 2-versenyen mindenki meglőtte a hivatalosan versenyen szerzett egyéni csúcsát, beleértve engem is. Természetesen az 5-napos tábor során dolgoztunk nagyon sok minden máson is a képességek kialakítása mellett, összességében viszont a csapat karakterisztikája hozta meg a munka gyümölcsét. Lance-t szorgalmas és jótét emberek veszik körül, akiknek ezúton is köszönöm a munkáját. Hálás vagyok a barátságokért és a megannyi felejthetetlen élményért, amit ezen az elvarázsolt helyen szereztem. Hálás vagyok feleségemnek Annának, aki teljes mellszélességgel támogat a munkámban és egyedül néz szembe farmunkon a mindennapok kihívásaival amíg távol vagyok. Hálás vagyok Mesterünknek Kassai Lajosnak a támogatásáért, útmutatásáért, hogy lehetővé teszi számomra ezeket a tapasztalatokat.
A legnagyobb harcok mindig a pálya startoszlopa előtt kezdődnek pár méterrel és akkor érnek véget mikor az utolsó nyílvesszőt követően levesszük tekintetünket a lőlapról. Ez várostól, országtól és kontinenstől is független. Ezek a rövid időablakok alkalmasak arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk önmagunk felé. Hála annak a rengeteg fantasztikus embernek, akiket nem tudom mivel érdemeltem ki és akik körül vesznek engem az életben, ezek a betekintések már nem annyira ijesztőek. Így van időm a futamok közben békésen fürkészni az óriás hólepte hegyeket, Washington végtelenül a távolba nyúló zöld lombjait, a magasban köröző kopasz-sasokat Brit Columbia gleccservölgyei fölött, homárhalász-hajókat az óceánon vagy, hogy vajon melyik égtáj mutat végre hazafelé.
Konkoly Merse
Illaberek, 2022.06.24.